Vállalatok
Űrgazdaság
Miért nem kell egyetlen győztes az új űrversenyhez
2026. 03. 31.
2026. 03. 31.
Az eurózóna inflációja 2025 márciusában éves szinten 2,5%-ra emelkedett a februári 1,9%-ról, az Eurostat gyorsbecslése szerint. Az adat kissé elmaradt a közgazdászok 2,6%-os várakozásától, de egyértelmű jele volt annak, hogy a fogyasztók immár a pénztárcájukon is érzik az olajsokk hatását.
Az infláció hónapok óta először haladja meg az Európai Központi Bank 2%-os célját. Az árak 2025 januárja óta a leggyorsabb ütemben emelkednek.
Bár az eurózóna inflációja jóval a 2022-es pandémiás csúcs alatt marad, az* irány* felfelé mutat, és az árnyomás Európa közvetlen befolyásán kívül esik.
Az energiaárak az eurózónában márciusban 4,9%-kal emelkedtek az előző évhez képest, ami az inflációemelkedés nagy részét magyarázza.
Az olajárak meredeken emelkedtek, miután az iráni háború megzavarta a globális kínálatot; a Brent nyersolaj irányadó ára jelenleg mintegy 60%-kal a háború előtti szint felett mozog. Európa energiájának nagy részét importálja, és a magasabb olajárak beépülhetnek a közlekedési, fűtési és villamosenergia-költségekbe.
Az energia vezérelte infláció gyorsan mérséklődhet, ha az olajárak csökkennek, de más árakra is átterjedhet, ha a válság elhúzódik, és a vállalatok elkezdik áthárítani a magasabb költségeket a fogyasztókra.
A jó hír az, hogy a maginflációs mutató, amely nem tartalmazza az ingadozó élelmiszer- és energiaárakat,* márciusban éves szinten 2,3%-ra csökkent* a februári 2,4%-ról.
Úgy tűnik, az olajsokk egyelőre az energiapiacokra korlátozódik. A szolgáltatások inflációja, amely az eurózóna árkosarának legnagyobb részét teszi ki, 3,2%-ra mérséklődött a korábbi 3,4%-ról.
A közel-keleti háború azonban nem csak az olaj- és gázárakat érinti. A Hormuzi-szoros számos fontos műtrágya és egyéb vegyi anyag kulcsfontosságú szállítási útvonala. Minél tovább tart a háború, annál valószínűbb, hogy az árnyomás a tágabb gazdaságban is fokozódik.
A tankönyvi közgazdaságtan szerint a jegybankoknak nem szabad elhamarkodottan kamatot változtatniuk az átmeneti kínálati sokkok hatására. A kamatemelés nem termelne több olajat, és a jegybanki politika hosszú késleltetéssel hat.
Az EKB-nek azonban – más nagy jegybankokhoz hasonlóan – friss sebei vannak. A Covid–19 utáni fellendülés idején kezdetben átmenetinek tekintette az inflációt. Az árnyomás azonban makacsnak bizonyult, és az energiáról és az árukról átterjedt a bérekre és a szolgáltatásokra. Egyes kritikusok szerint a jegybankárok túl későn léptek közbe, hagyva, hogy az infláció ellenőrizetlenül száguldjon.
Ez a tapasztalat most is számít. A döntéshozók attól tartanak, hogy a túl hosszú várakozás ismét lehetővé teheti, hogy az energia vezérelte infláció tartóssá váljon.
A pénzügyi piacok idén akár három EKB-kamatemelésre számítanak, és vita folyik arról, hogy az első lépés áprilisban vagy júniusban következik-e be.
A háttér nagyon eltér a 2022-estől. A kamatok már most magasabbak, a fiskális politika szigorúbb, és a munkaerőpiac hűlőben van. A jegybankok, köztük az EKB, a háború előtt a kamatcsökkentés útján haladtak.
Egyelőre az infláció energia vezéreltnek tűnik. Az EKB döntése attól függ, hogy a döntéshozók szerint a magasabb energiaárak hatása elszigetelt marad-e, vagy átgyűrűzik a bérekbe és a mindennapi árakba az eurózónában.