Lagarde távozik

Megkezdődik a hatalmi harc az eurózónában

Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke csütörtökön bejelentette lemondását, amivel versenyt indított a vitathatatlanul legbefolyásosabb európai posztért. Távozásának híre háttérbe szorította az EKB döntését, amely szerint a kamatlábakat 2.5%-on tartja.**

Megbízatása 2027 októberében járt volna le, ehelyett azonban most februárban távozik. Lagarde bejelentése véget vet a távozásával kapcsolatos hónapok óta tartó találgatásoknak. Az év elején Lagarde sietve cáfolta a híreszteléseket, és biztosított mindenkit arról, hogy az "alapforgatókönyv" szerint kitölti teljes megbízatását.

Az EKB felügyeli a monetáris politikát az egész eurózónában, amely 21 eltérő igényű országból áll. A központi bank kulcsszerepet játszott a gazdaságok védelmében a 2010-es évek eurózóna-válsága idején.

Az időzítés kérdéseket vet fel

Lagarde két hónappal a 2027 áprilisi francia elnökválasztás előtt távozik. Megbízatása hivatalosan 2027 októberében ért volna véget.

Távozása ritka üresedést teremt Európa monetáris rendszerének szívében. Ha EU-kritikus vezetők kerülnének hatalomra Franciaországban vagy Németországban, utódjának kinevezési folyamata megrekedhetne. A szélsőjobboldali vezető, Marine Le Pen vezeti a francia elnökválasztási közvélemény-kutatásokat, a német populista AfD párt pedig jól szerepelt a tartományi választásokon.

A jegybanki függetlenségről heves vita folyik az Egyesült Államokban, és Lagarde lépése valószínűleg az óceán innenső oldalán is fellobbantja ezt a vitát. A Francia Nemzeti Bank elnöke az év elején lemondott, lehetővé téve a leköszönő centrista elnöknek, Emmanuel Macronnak, hogy kiválassza utódját.

Az EKB-elnök kiválasztásának folyamata

Az EKB elnökének kiválasztása többlépcsős politikai egyeztetés.

Főbb tények:

• A megbízatás nyolc évre szól, és nem megújítható.
• A jelöltnek valamely eurózóna-ország állampolgárának kell lennie.
• Az Európai Tanács (az EU-tagállamok vezetői) javasol jelöltet, általában intenzív, országok közötti alkudozást követően. A gyakorlatban csak az euróövezeti országok szólnak bele.
• Az Európai Parlament nem kötelező erejű véleményt ad.
• Az elnököt a Tanács nevezi ki hivatalosan.

Mivel 21 eurózóna-kormánynak kell egyetértésre jutnia, a kiválasztási folyamatban a gazdaság, a diplomácia és a regionális egyensúly szempontjai keverednek.

Ki válthatja őt

Lagarde meglepetésválasztás volt, így nem biztos, ki nyeri a versenyt, amikor az országok összeülnek politikai szívességeket cserélni. A korai szűkített lista kezd kirajzolódni, és egyikük sem radikális felforgató.

• Klaas Knot, a holland központi bank korábbi elnöke, kiegyensúlyozott megközelítést előnyben részesítő "pragmatikus héja". "Aranyhaj"-jelöltnek tartják, aki a legtöbb ország számára elfogadható.
• Pablo Hernández de Cos, a Spanyol Nemzeti Bank korábbi elnöke és a Nemzetközi Fizetések Bankja jelenlegi vezetője. Szakmai mélység és higgadt konszenzusépítés jellemzi.
• Joachim Nagel, a német Bundesbank elnöke, akinek jelölése szimbolikus jelentőségű lenne, ha Berlin határozottan kiáll mellette.

Isabel Schnabel, az EKB német igazgatósági tagja szintén lehetséges jelölt volt. Ő azonban januárban kezdi meg munkáját a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pénzügyi tanácsadójaként. Egy másik nagy formátumú szereplő, az EKB vezető közgazdásza, Philip Lane májusban távozik. Lagarde maga valószínűleg a Világgazdasági Fórum elnöke lesz.

A következő elnök kihívásai

Az EKB új vezetője összetett gazdasági és politikai helyzetet örököl:

• Az infláció ismét emelkedik az iráni háború kiváltotta energiasokk közepette.
• Az államkötvény-hozamok meredeken emelkednek, Franciaország pedig a pénzügyi válság szélén áll.
• Az MI-beruházások és a rohamosan növekvő védelmi kiadások átalakítják a keresletet.
• Maga az euró is támadás alá kerülhet, ha EU-kritikus erők kerülnek hatalomra Németországban vagy Franciaországban.