Stagfláció
Mi ez?
A stagfláció olyan gazdaságot ír le, amelyre egyszerre három probléma nehezedik:
- Magas infláció: az árak folyamatosan emelkednek
- Gyenge növekedés: a gazdaság lassul vagy zsugorodik
- Növekvő munkanélküliség: kevesebb elérhető állás, nagy létszámú leépítések
Ez a kombináció szokatlan, mert az infláció jellemzően akkor jelentkezik, amikor a növekedés erős és a munkaerőpiac virágzik, a bérek pedig a kereslettel együtt emelkednek. A "stagfláció" szó, amely a stagnálás és az infláció összevonása, az 1970-es években került be a közbeszédbe, amikor az olajsokkok felhajtották az energiaárakat az Egyesült Államokban és Európában, miközben a gazdasági növekedés megállt.
Miért fontos ez nekem?
A stagfláció több oldalról is sújtja a háztartásokat. Az árak folyamatosan emelkednek, így a mindennapi kiadások, például az élelmiszer, az üzemanyag és a lakbér a jövedelem nagyobb részét viszik el. Ugyanakkor a bérnövekedés lassul, és az állások megtalálása nehezebbé válik, ahogy a vállalatok visszafogják a működésüket.
Egy tipikus felfutás‑és‑visszaesés ciklussal szemben az emberek egyik oldalon sem kapnak enyhülést. A magasabb árakat nem egyenlíti ki az erősebb fizetés. A gyengébb munkaerőpiac kevesebb tárgyalási pozíciót és nagyobb bizonytalanságot jelent. A munkavállalók és a fogyasztók számára a stagfláció azért fájdalmas, mert többet fizetnek, miközben kevesebbet keresnek.
Mi a csapda?
A stagfláció veszélyes, mert a szokásos gazdasági megoldások egymás ellen hatnak. A jegybankok nehéz dilemmával szembesülnek:
- A kamatemelés lehűtheti az inflációt, de egyben lassítja a növekedést és feljebb tolja a munkanélküliséget.
- A kamatcsökkentés támogathatja a munkahelyeket és a fogyasztást, de fennáll a kockázat, hogy az infláció magasan marad.
Ez tette a stagflációt annyira károssá az 1970-es években. Az Egyesült Államokban az infláció az 1980-as évek elejéig magas maradt. Végül a kétjegyű jegybanki kamatok letörték az áremelkedést, de csak egy mély recesszió és a munkanélküliség megugrása árán. Ez a fájdalmas kompromisszum az ok, amiért a döntéshozók óvakodnak a stagflációtól.