
A monetáris politika az a mód, ahogyan egy központi bank (mint például a Federal Reserve vagy az Európai Központi Bank) a gazdaságban lévő pénz költségének és kínálatának kezelésével irányítja a gazdaságot. A cél az infláció stabilan tartása (a fejlett gazdaságokban általában 2% körül). Néha ez a cél a növekedés és a foglalkoztatás támogatásával párosul.
Fő eszközök:

A monetáris politika az egész gazdaság termosztátja.
Példa: A Covid-19 világjárványra válaszul a központi bankok drasztikusan csökkentették a kamatokat és pénzt pumpáltak a piacokba. A részvények megugrottak, a hitelfelvétel felvirágzott, a lakásárak pedig kilőttek. Így hat a monetáris politika a lakbérére, a munkalehetőségeire és a befektetési portfóliójára.

A központi bankárok a világ legnagyobb hatalmú tisztviselői közé tartoznak. A monetáris politika azonban egy tompa, lassú eszköz. A kamatváltozásoknak hónapokra van szükségük, hogy átszűrődjenek a gazdaságon, és a teljes hatás gyakran csak körülbelül egy év múlva válik világossá.
Ez a késleltetés a túlkorrigálás kockázatát hordozza: a túlzott szigorítás éppen akkor sodorhatja recesszióba a gazdaságot, amikor az infláció hűlni kezd, míg az élénkítés újabb árkiugrásokat robbanthat ki. Az olcsó pénz évei eszközárbuborékokat is felfújhatnak. A Fed és az EKB mérlegfőösszege 2022-ben rekordszintet ért el, és még mindig leépítés alatt áll.
A központi bankárok feladata, hogy valós időben, tökéletlen adatokkal találgassanak. Mire az infláció rendbe jön, a gyógymód okozta kár már folyamatban lehet.