
A Veblen-jószág olyan dolog, amelyből az emberek többet akarnak, ahogy egyre drágább lesz. Igen, valóban.
A nevét egy 19. századi amerikai közgazdászról, Thorstein Veblenről kapta, aki észrevette, hogy egyes gazdag vásárlók a költéssel jelzik a státuszukat abban, amit ő "hivalkodó fogyasztásnak" nevezett. Ahelyett, hogy a magas ár elriasztaná az embereket, éppen magához vonzza őket.
Klasszikus példák:

A Veblen-jószágok megszegik az alapszabályt: magasabb ár = alacsonyabb kereslet. Fontos fogalom, amelyet érdemes megérteni, ha a luxusszektorba fektetsz be. A legvágyottabb márkák még ingatag piacokon is képesek megőrizni árazási erejüket. Az égbe szökő ár éppen a lényeg.
Példa: A Hermès évek óta folyamatosan emeli az árait. Az ikonikus Birkin táskája iránti kereslet mégsem hagyott alább azóta, hogy az első elkészült 1984-ben. Sőt, erősödött, részben azért, mert a táskák a nagyobb árcédulával még exklúzívabbnak tűnnek.

Ez csak addig működik, amíg az emberek elhiszik a történetet. Ha egy márka túl elterjedtté válik, vagy elveszíti a különleges vonzerejét, a kívánatossága csökken.
Ezért történelmileg sok luxuscég elpusztította az eladatlan készletét. Ez a gyakorlat ritkábbá vált, mivel a fogyasztói felháborodás és a szabályozás rákényszerítette a vállalatokat, hogy újrahasznosítsák, újra felhasználják vagy elajándékozzák a nem kívánt termékeiket.
Emellett nem minden drága termék felel meg a feltételeknek. Egy borsos árú laptop nem Veblen-jószág, ha az emberek a számítási teljesítménye miatt vásárolják meg. Még sok luxustermék sem felel meg a feltételeknek, ha tömegtermelésben készül, vagy visszaesések, illetve Black Friday-akciók idején rendszeresen leárazzák.