
A magánhitel olyan pénz, amelyet nem‑banki szereplők kölcsönöznek vállalatoknak: befektetési alapok, nyugdíjalapok és specializált hitelezők, mint az Ares és a Blue Owl.
Az ügyletek általában rugalmas feltételekkel, de magasabb kamatokkal járnak, ami a nagyobb kockázatot tükrözi. A 2008-as pénzügyi válság után a bankok megszigorították a hitelezést, így a magánhitelezők léptek a helyükre. Ez elengedhetetlenné vált a kis- és középvállalkozások számára, amelyek nehezen jutnak bankhitelhez, és gyorsan készpénzhez kell jutniuk.
A korábban szűk piaci szegmensnek számító magánhitel robbanásszerűen növekedett. 2025 végén $3.5 trillion kezelt vagyonnal rendelkezett.

Míg a magánhitel korábban kis- és közepes méretű cégekre összpontosított, mára sokkal nagyobbá vált. A magánhitel-alapok nagy felvásárlásokat és fúziókat is finanszírozhatnak, közvetlenül versenyezve a befektetési bankokkal.
Ami döntő fontosságú: ez a piac már nem kizárólag professzionális befektetők számára elérhető. A lakossági befektetők ma már hozzáférhetnek a magánhitel egyes részeihez nyilvánosan forgalmazott üzletfejlesztési társaságokon (BDC-ken) keresztül, amelyek olyan nagy tőzsdéken kereskednek, mint a NYSE és a Nasdaq. Még a nem tőzsdei alapok is egyre inkább a tehetős lakossági ügyfeleket célozzák meg.
Számos alternatív vagyonkezelő is tőzsdén jegyzett, így elérhetők a részvénybefektetők számára.

A magánhitel magasabb hozamot ígér, mint a vállalati kötvények. De a befektetéseknél a nagyobb hozam általában nagyobb kockázattal párosul.