
A privát hitel olyan pénz, amelyet nem‑bankok kölcsönöznek vállalatoknak: befektetési alapok, pénztárak és szakosodott hitelezők, mint az Ares és a Blue Owl.
Az ügyletek jellemzően rugalmas feltételekkel, de magasabb kamatokkal járnak, ami a nagyobb kockázatot tükrözi. A 2008-as pénzügyi krízis után a bankok megszorították a hitelezést, így a privát hitelezők léptek be a helyükre. Elengedhetetlenné vált a kis- és középvállalatok számára, amelyek nehezen kapnak banki hitelt, és gyorsan van szükségük készpénzhez való hozzáférésre.
A valaha réspiaci privát hitel robbanásszerűen növekedett. 2025 végén 3,5 billió dollár kezelt vagyonnal rendelkezett.

Míg a privát hitel korábban a kis- és közepes méretű vállalatokra koncentrált, ma már jóval nagyobb. A privát hitelalapok nagy felvásárlásokat és fúziókat is finanszírozhatnak, közvetlenül versenyezve a befektetési bankokkal.
Ami döntő: ez a piac már nem kizárólag a professzionális befektetők számára elérhető. A lakossági befektetők ma már hozzáférhetnek a privát hitel egyes részeihez a nyilvánosan forgalmazott üzletfejlesztési társaságok (BDC-k) révén, amelyekkel olyan nagy tőzsdéken kereskednek, mint a NYSE és a Nasdaq. Még a nem forgalmazott alapok is egyre inkább a tehetős lakossági ügyfeleket célozzák.
Számos alternatív vagyonkezelő is tőzsdén jegyzett, így elérhetővé válnak a részvénybefektetők számára.

A privát hitel magasabb hozamot kínál, mint a vállalati kötvények. A befektetésben azonban a nagyobb hozamok jellemzően nagyobb kockázatokkal járnak együtt.