Szoros küzdelem

Kereskedelmi útvonal blokád alatt

A Hormuzi-szoros forgalma ismét súlyosan akadályozott, miután Irán bejelentette, hogy lezárja a világ legfontosabb olajkereskedelmi útvonalát, az Egyesült Államok pedig újra blokádot vezetett be az iráni hajók ellen.

Miért fontos ez? A háború előtt a világ kőolajának és cseppfolyósított földgázának 20%-a haladt át rajta. Emellett kulcsfontosságú útvonal a műtrágyák és egyéb vegyi anyagok számára is, amelyeket a régió energetikai létesítményeiben állítanak elő melléktermékként.

A globális olaj-referenciaár, a Brent nyersolaj hétfőn 9 százalékot ugrott, és elérte a hordónkénti $83-t, de az árak messze vannak a** háborús** csúcstól, amely meghaladta a $120-t. A piacok egyre érzéketlenebbé válnak a konfliktus hullámzásaival szemben.

Trump elnök 20%-os meglepetése

Miután Irán megújította szándékát a vízi út ismételt lezárására, Donald Trump amerikai elnök a közösségi médiában kijelentette, hogy a szoros "NYITVA van, és NYITVA marad, Iránnal vagy Irán nélkül." A tűzszünetet befejezettnek tekinti.

Az elnök az Egyesült Államokat "a Hormuzi-szoros őrzőjének" is nyilvánította, hozzátéve, hogy ezért a feladatért Amerikának meg kellene kapnia az összes átszállított rakomány 20%-át.

Az a hír, hogy az Egyesült Államok útdíjat akar szedni a szorosban, amelyre semmilyen jogalapja nincs, felháborította a nemzetközi szövetségeseket és az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezetét. Irán a háború korábbi szakaszában egyes hajóktól akár** $2 millió** összegű díjat is szedett. Trump korábban már felvetette az ötletet, hogy ezeket a bevételeket megosszák. A háború előtt naponta körülbelül 140 hajó haladt át a szoroson.

Vita az 5. cikkely körül

A tűzszünet felbomlásának fő oka az 5. cikkely körüli nézeteltérés volt az egyetértési megállapodásukban. Ez az a rész, amely rövid időre megnyitotta a Hormuzi-szorost a forgalom számára.

Az 5. cikkely értelmében Irán megígéri, hogy mindent megtesz a** szabad és biztonságos áthaladás** biztosításáért a kereskedelmi hajók számára a 60 napos fegyverszünet idején. Ezt követően Iránnak tárgyalnia kellett volna Ománnal, hogy "meghatározzák a Hormuzi-szoros jövőbeli igazgatását és tengeri szolgáltatásait", a többi Öböl-állammal együtt. Irán egyértelművé tette, hogy ellenőrizni akarja a szorost és díjat akar szedni az áthaladásért.

Amint a szoros technikailag megnyílt, a hajók az Ománhoz legközelebb eső hajózási sávot kezdték használni — a másik útvonal helyett, amely Irán közelében halad. Ez feldühítette Iránt, amely megtámadott néhány ilyen hajót, ami szemet szemért válaszlépéseket váltott ki az Egyesült Államokkal.

Kié a víz?

A Hormuzi-szoros a Föld egyik legfontosabb vízi útja,** bonyolult jogi státusszal**. Omán és Irán felségvizein halad át. Ennek ellenére az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) szerint minden hajónak szabadon át kell tudnia haladnia a nemzetközileg fontos szorosokon. A Hormuzi-szoros kétségtelenül ilyennek minősül.

De itt válnak bonyolulttá a dolgok: Irán aláírta az UNCLOS-egyezményt, de soha nem ratifikálta. Az Egyesült Államok még csak alá sem írta. Sok jogszakértő ennek ellenére illegálisnak tartja a szoros lezárását, mivel még a nem aláíró feleknek is követniük kell a kodifikált nemzetközi szokásjogot. Az iráni hajók amerikai blokádja hasonlóan problematikus.

Fogadás az új útvonalakra

Az elhúzódó válság új infrastrukturális projekteket indít el, mivel az országok felkészülnek arra, hogy a Hormuzi-szoros talán soha nem lesz már a régi. Az emírségekbeli logisztikai óriás, a DP World új kikötői létesítményeket tervez az Egyesült Arab Emírségek keleti partján, a Hormuzi-szoroson kívül — számol be róla a Financial Times.

A nyugati kikötő, Dzsebel Ali segített Dubajt globális kereskedelmi központtá tenni. Tevékenysége azonban több mint 90%-kal zuhant a háború kitörése után, mivel a hajók nem tudtak ki- és behajózni.

Az Egyesült Arab Emírségek egy második, a Hormuzi-szorost megkerülő csővezetéket is épít, amely megduplázhatja exportkapacitását.