A Federal Reserve holnap ül össze, hogy döntsön egy újabb 25 bázispontos kamatcsökkentésről, és ez a döntés közvetlenül érinti kettős mandátumát: a maximális foglalkoztatottságot és az árstabilitást.

Papíron ezek a célok összhangban állnak egymással. A valóságban azonban gyakran ellentétes irányba húznak – a túlzott lazítás az infláció újbóli fellángolását kockáztatja, a túl hosszú szigorítás pedig a munkaerőpiac gyengülését.

Az IBKR Forecast Trader adatai szerint a résztvevők 96%-a kamatcsökkentésre számít, így a piacok egyértelműen a további lazítás felé hajlanak. A Fed holnapi szavazása megmutatja, hogyan mérlegeli jelenleg ezt a feszültséget, és mekkora kockázatot hajlandó vállalni a mandátum mindkét oldalán.

Mennyire "forró" a túl forró?

A mandátum foglalkoztatási oldala a munkaerőpiac erősségének és befogadó jellegének megőrzéséről szól. Egyszerűen fogalmazva, a Fed azt szeretné, ha:

• A munkát keresők nagy része találna is állást
• A bérnövekedés támogatná az életszínvonalat
• A munkaerőpiac visszavonzaná a kívülállókat

A kihívás az, hogy nincs rögzített, univerzális szám a "maximális foglalkoztatottságra." Ez nem egy konkrét munkanélküliségi ráta. A demográfiától, a termelékenységtől, a munkaerő-piaci részvételtől és a gazdaság adott időszakban jellemző szerkezetétől függ.

Nem csak "alacsony," hanem stabil és hiteles

Az infláció oldalán a Fed az árstabilitás megőrzésére törekszik azáltal, hogy a PCE-inflációt idővel körülbelül 2%-on tartja. A valóságban az infláció e cél felett maradt, a legfrissebb adatok szerint mind a teljes, mind a maginflációs PCE nagyjából 2,8%-on áll éves szinten.

Az árstabilitás kevésbé látványos, mint a munkahelyteremtés, de ugyanolyan fontos. Azért számít, mert:

• A magas vagy ingadozó infláció csökkenti a vásárlóerőt
• A tervezés nehezebbé válik a háztartások és a vállalkozások számára
• A kamatlábaknak magasabbra kell emelkedniük az infláció visszaszorításához, ami növeli a hitelköltségeket
• A jegybank iránti bizalom gyengülhet, ha az infláció tartósan a cél felett marad

Késő ciklikus feszültségek

A Fed számára a legnagyobb kihívást nem azok a pillanatok jelentik, amikor mindkét oldal összhangban van (gyenge munkaerőpiac és alacsony infláció, vagy erős munkaerőpiac és stabil infláció), hanem amikor eltérnek egymástól.

Tipikus késő ciklikus helyzet:

• A munkanélküliség alacsony
• A bérnövekedés szilárd
• A kereslet még mindig ellenálló
• Az infláció a cél felett van vagy újra gyorsul

Ha a Fed túlzottan a foglalkoztatásra összpontosít, azzal kockáztatja, hogy az infláció beágyazódik, ami végül még fájdalmasabb szigorítást igényelne a korrigáláshoz. Ha túlzottan az inflációra összpontosít, azzal kockáztatja a túlzott szigorítást és egy olyan recesszió kiváltását, amely a szükségesnél jobban megemeli a munkanélküliséget.

Mai politika, holnapi eredmények

Mindezt bonyolítják a késleltetések. A monetáris politika késéssel hat:

• A kamatemelések vagy -csökkentések gyorsan befolyásolják a pénzügyi kondíciókat
• A reálgazdasági hatások a foglalkoztatásra, a beruházásokra és a fogyasztásra hónapokkal később jelentkeznek
• Az infláció még lassabban reagál

Ez azt jelenti, hogy a Fed mindig tökéletlen, visszatekintő adatok alapján hoz döntéseket:

• Amikor a foglalkoztatási adatok ma nagyon erősnek tűnnek, bizonyos lassulás már beépülhetett
• Amikor az infláció ragadósnak tűnik, a korábbi szigorítás még nem feltétlenül fejtette ki teljes hatását

A mandátum mindkét oldalán a Fed lényegében arra a gazdaságra szabja a politikáját, amelyet 6–18 hónap múlva vár, nem csak a rendelkezésére álló adatokra.

Mit jelent ez a befektetők számára

A befektetők számára a kettős mandátum megértése kevésbé a Fed 2%-os céljának memorizálásáról szól, és inkább arról, hogy hogyan alakul az átváltás:

• A munkaerő-piaci adatok valódi lazaságot jeleznek, vagy csak normális hűlést?
• Az inflációs mutatók széles körű nyomásra utalnak, vagy szűk, szektorspecifikus mozgásokra?
• Az inflációs várakozások (piaci és felmérés alapúak) horgonyzottak maradnak, vagy felfelé mozdulnak?

Amikor a foglalkoztatás egészséges és az infláció közel van a célhoz, a Fednek van mozgástere a türelemre.

Amikor az infláció a cél felett van és a munkaerőpiac még mindig feszes, a Fed hajlamos erősebben az árstabilitás felé hajlani, még a rövid távú foglalkoztatási gyengülés árán is.

Mondja el a véleményét