Iráni útdíjszedő

Szűk keresztmetszetből fizetős útvonal

A Hormuzi-szoros egy keskeny vízi út Irán és Omán között, amelyen normál esetben a globális kőolaj- és cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítmányok mintegy 20%-a halad át. Irán a háború első hat hetében bebizonyította, hogy képes hatékonyan lezárni a szorost, és óriási kárt okozni a világgazdaságnak.

Teherán most egy más modellt szorgalmaz: engedi a hajókat áthaladni, de díjat szed a biztonságos átkelésért. Ez az olajsokk helyett valami tartósabbá válhat, és kihívást jelent a szabad hajózás nemzetközi tengerjogi elvével szemben.

Hatalom a szoros lezárása nélkül

A szoros legszűkebb pontján körülbelül 30 mérföld széles, a hajózási sávok mindössze **2 mérföld szélesek **a bejövő és kimenő forgalom számára. A háború előtt az áthaladás minden hajó számára ingyenes volt.

A Hormuzi-szoros feletti teljes ellenőrzés biztosítása Irán számára Teherán egyik békefeltétele. Ennek hatalmas, hosszú távú következményei lehetnek a világkereskedelemre nézve:

• Irán egyes hajókat átengedhet, míg másokat feltartóztathat.
• A hozzáférés függhet a célállomástól, a tulajdonostól vagy az időzítéstől.
• A jövőben nyomást lehetne gyakorolni teljes blokád nélkül is.

Beleszólhat-e Omán?

A Hormuzi-szoros két ország felségvizein halad át:

• Irán, az északi parton
• Omán, a déli parton

Emiatt egyetlen ország sem ellenőrzi jogilag egyedül a szorost. A szorost nemzetközi tengerjogi szabályok szabályozzák, nem kétoldalú megállapodások vagy az Egyesült Államok elismerése. E szabályok értelmében a hajóknak jogilag joguk van áthaladni a Hormuzi-szoroson engedélykérés vagy díjfizetés nélkül.

Ezért fontos most Omán szerepe. Az ország ellenezte a díjszedést és minden olyan megoldást, amely Iránt egyedüli kapuőrként kezeli. Irán azonban bebizonyította, hogy a szoros ellenőrzése drónokkal, rakétákkal, tengeri aknákkal és fegyveres gyorsnaszádokkal rendkívül hatékony lehet.

Díjszedési rendszer kialakítása

Irán parlamenti bizottsága már jóváhagyta a díjszedési tervet, a díjakat állítólag olajhordónként 1 dollárban állapították meg. Egyelőre nem világos, hogy Irán milyen díjakat kíván felszámítani az LNG-t, héliumot vagy egyéb, a szoroson átszállított termékeket szállító hajóknak.

• A méret számít: Egy szabványos nagyon nagy nyersolajszállító tartályhajó (VLCC) körülbelül 2 millió hordót szállít. Ez áthaladásonként **2 millió dolláros **díjat jelentene. Egyes jelentések szerint néhány kínai hajó már fizetett ilyen díjat.
• További költségek: A magasabb biztonsági és biztosítási költségek tovább növelik a szállítási számlákat.
• Tovagyűrűző hatások: A hordónkénti kis mértékű áremelkedések végiggyűrűznek az ellátási láncokon, és felhajtják az olaj-, gáz- és energiaárakat.

Trump "közös vállalkozás" ötlete

Donald Trump amerikai elnök felvetette egy amerikai–iráni közös vállalkozás létrehozását a díjszedésre. Egyelőre ez inkább ötlet, mint terv.

Egy díjszedési rendszer működtetéséhez bizalomra, közös végrehajtásra és egyértelmű szabályokra lenne szükség két olyan ország között, amelyek még néhány napja csapásokat mértek egymásra. Ebből egyelőre semmi sem áll fenn, és Omán a szabad hajózás mellett áll ki. Más öböl menti államok és hajózási vállalatok szintén ellenzik a díjszedés normalizálását.

Az Egyesült Államok és Irán közötti béketárgyalásoknak **pénteken **kellene kezdődniük Pakisztánban, és az újranyitásra vonatkozó ígéretek ellenére a szoroson áthaladó forgalom továbbra is jóval a normál szint 10%-a alatt marad.